A kismolekulák piaca az egészségügy egyik fő támasza, története az aszpirin 19. század végi felfedezéséig nyúlik vissza. Ezek a vegyületek, amelyeket jellemzően alacsony molekulatömegük jellemez, könnyen át tudnak diffundálni a sejtmembránokon, ami különösen hatékonnyá teszi őket a terápiás alkalmazások széles körében. Az évek során a kismolekulák domináltak a gyógyszeriparban a viszonylag egyszerű előállításuk, stabilitásuk és a szájon át történő beadás kényelmének köszönhetően. Számos kasszasiker gyógyszer alapját képezték, és továbbra is a gyógyszerkutatás és -fejlesztés középpontjában állnak. A kis molekulák piaca várhatóan a fejlett technológiák integrálásával fejlődik. A tendenciák a nagyobb specificitású és hatású, összetettebb molekulák felé való elmozdulást jelzik. A gépi tanulás és a számítógépes kémia alkalmazása egyre elterjedtebbé válik, segítve olyan molekulák tervezését, amelyek korábban „nem gyógyítható” fehérjéket célozhatnak meg. A peptidgyógyszerek piaca nagy múltra tekint vissza, amely a 20. század elején egyszerű peptidek szintézisével kezdődött. A mérföldkő az inzulin 1921-es izolálása volt, ami a peptidek mint terápiás szerek megjelenését jelentette. Azóta a peptidek elismerten specifikusak és képesek fiziológiai folyamatok széles körét megcélozni. A kis molekuláktól eltérően a peptidek aminosavakból állnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy utánozzák vagy megzavarják a fehérje-fehérje kölcsönhatásokat, amelyek számos betegségben kritikus szerepet játszanak. Alkalmazásuk az endokrinológiától az onkológián és a neurológián át egészen az onkológiáig terjedt, jelenleg több mint 60 peptidgyógyszer van engedélyezve. A peptidpiac jelentős bővülés előtt áll. A peptidtechnológia, a hatóanyag-leadó rendszerek és a stabilitás terén elért előrelépések új kapukat nyitottak a terápiás alkalmazások előtt. Ezt a növekedést a krónikus betegségek növekvő gyakorisága, a peptidek precíziós célzási képességei és a személyre szabott gyógyászatban betöltött szerepük táplálja.